​
Kovács Gyula

Nagyvelegen született, villamos mérnökként végzett,

a TECHNOCAR RUGÓGYÁR igazgatói pozíciójából ment nyugdíjba 2007-ben.

​

Kora gyermekkoromtól mély vonzalmat éreztem a zene iránt, talán azért, mert édesapám gyönyörűen hegedült és tőle tanulhattam meg az első nótákat is. Későn érő típus vagyok.

58 évesen jutottam - édesanyám jóvoltából - először hangszerhez, és kezdtem el autodidakta módon tanulni a kottát és a billentyűs hangszer ezernyi titkos rejtelmét és varázsát.

Azóta nem múlhat el nap, hogy ne üljek le - egyik legjobb barátom - a hangszerem mellé, és önfeledten el ne játsszak egy-két kedvenc nótát.

 

A bor és a nóta, elválaszthatatlan szimbiózisban élnek egymással, bennem.

Ahol lecsúszik egy-két pohár finom nedű, ott hamarosan felcsendül a szívet,

lelket melengető nóta is, és a hangulatot csak fokozza, ha a néha botladozó hangokat egy hangszer hangjai a helyes mederbe terelik. Ilyenkor mindig Édesapámra és Édesanyámra gondolok, akik sajnos már csak fentről kísérhetik a nótákat, és lehetnek segítségemre.

Köszönöm Nekik!

Vissza a tagokhoz