Kovács Gyula
Nagyvelegen született, villamos mérnökként végzett,
a TECHNOCAR RUGÓGYÁR igazgatói pozíciójából ment nyugdíjba 2007-ben.
Kora gyermekkoromtól mély vonzalmat éreztem a zene iránt, talán azért, mert édesapám gyönyörűen hegedült és tőle tanulhattam meg az első nótákat is. Későn érő típus vagyok.
58 évesen jutottam - édesanyám jóvoltából - először hangszerhez, és kezdtem el autodidakta módon tanulni a kottát és a billentyűs hangszer ezernyi titkos rejtelmét és varázsát.
Azóta nem múlhat el nap, hogy ne üljek le - egyik legjobb barátom - a hangszerem mellé, és önfeledten el ne játsszak egy-két kedvenc nótát.
A bor és a nóta, elválaszthatatlan szimbiózisban élnek egymással, bennem.
Ahol lecsúszik egy-két pohár finom nedű, ott hamarosan felcsendül a szívet,
lelket melengető nóta is, és a hangulatot csak fokozza, ha a néha botladozó hangokat egy hangszer hangjai a helyes mederbe terelik. Ilyenkor mindig Édesapámra és Édesanyámra gondolok, akik sajnos már csak fentről kísérhetik a nótákat, és lehetnek segítségemre.
Köszönöm Nekik!